Albertfalva és Budafok határán jellegzetesen ipari épület látható szemben az átépített Budafok villamos kocsiszínnel. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy magas gyárkéménye volt, de semmi jel nem utalt arra, mi célt szolgált. A magyarázatot a közlekedéstörténetben találjuk.
 Dél-Buda a domborzati viszonyai és a Duna miatti beszorítottsága okán később fejlődött, mint Pest és Észak-Buda, a közlekedése úgyszintén. A Déli Vasút 1861-ben indított nagykanizsai vonala és az 1882-es pécsi vonal egy-egy megállóval nem oldotta meg a terület közlekedési kapcsolatát. Az akkor még szomszéd városokban már kiterjedt omnibusz- és lóvasúthálózat idáig nem jutott el, legalábbis nincs írásos nyoma.
 A közlekedés megoldására akkor a gőzvontatás volt a válasz, erre születtek tervek az 1880-as években, de az elhúzódó engedélyezési eljárások végén már villamosvontatású vasútra adtak ki engedélyt 1898-ban.
A vonal táplálására Budafok Forgalmi Telepen erőművet építettek 1899-ben. A szén szállítására vágánykapcsolatot létesítettek a MÁV-hálózathoz. A két gőzgéppel hajtott dinamó 550 V egyenáramot szolgáltatott. Jelentős akkumulátortelep támogatásával egyenlítették ki a terhelés különbségeit.
 Ugyanide telepítettek egy négyvágányos kocsiszínt.
 A Gellért téri végállomástól két vonal indult, egyik a kelenföldi állomáshoz, az eredetileg lóvasút üzemeltetésére alapított Budapesti Közúti Vaspálya Társaság részéről, a másik Budafok központjába, a Budapest-Budafok Helyi Érdekű Villamos Vasút létesítésében. A menetrendszerű forgalom 1899. szeptember 20-án indult meg Budafok felé egy vágányon, öt kitérővel. A mai Móricz Zsigmond körtérig közös vágányon haladt, de külön felsővezetéket használt a két járat. A forgalom növekedése megkívánta a pálya kétvágányúra bővítését és Nagytétényig történő egyvágányos meghosszabbítását 1909-ben.
 A ma csaknem változatlan formában látható épületet a Törökbálint felé történő vonalépítés és Nagytétény felé a vonalhosszabbítás tette szükségessé. Az új erőmű 1914-ben váltotta fel a korábbit. Az épület eredeti rajzait, sőt statikai számításait a BKV őrzi. Az energiatermelés többszöröse lett a korábbinak, és egészen 1931-ig fennmaradt. Akkorra kiépült a 11000 voltos kábel-összeköttetés a kelenföldi erőművel és a továbbiakban, mint áramátalakító működött.
 A kiadandó vontatási feszültség két szintű volt, 550 V a közeli járatoknak, 1100 V a távolabbi végpontok felé. 1933-ban higanygőz egyenirányítót helyeztek üzembe.
 Többszöri tulajdonosváltás után 1963-ban a közúti villamosvasutat üzemeltető FVV tulajdonába került. Elektromos berendezései elavultak, elhasználódtak, az ezeket felváltó korszerű szilícium egyenirányítókat, kis olajterű kapcsolókat az épület oldalszárnyában is el lehetett helyezni, ahol ma is működik az áramátalakító. A nagy csarnokba a BAFOG rövidítésű Budafoki Alkatrészgyártó Forgácsoló Gépműhely rendezkedett be korszerű gépeivel.
 A következő váltás 1968. január 1., a BKV megalakulása. Emlékezetem szerint ezután bontották le a tekintélyes méretű kéményét is. Az önálló járműgyártás visszaszorulásával az épület különféle raktárrá vált, majd magántulajdonba kerülésével kis műhelyek és szórakoztató vállalkozások vették bérbe.
Az utóbbi hónapokban a bérlők elvonultak, várhatóan újabb fejezettel fog bővülni a jövőre 110 éves épület története.

Benda László

(Fotó: Burkus Alexandra)

Andy Warhol jóslata szerint, a jövőben mindenki híres lesz tizenöt percre. Az Etele Helytörténeti Gyűjtemény szerint viszont mindenkiből lehet helytörténész. Ugyanis a helytörténeti munka nem feltétlenül unalmas. Főleg, ha kutatásunk tárgyához személyesen is kötődünk, az életünk részét képezi.
Az Eklektika Klub a „Gazdagrét” helytörténeti kiadvány előszavában írta 2001-ben:: „a helytörténeti kutatások tárgyát általában a várostörténeti vagy építészeti szempontból fontos, kiemelkedő területek képezik. Azonban az emberek többségének a lakása, a hétköznapi élettere ezeken kívül esik… melyek látszólagos szürkesége alatt rengeteg apró érték rejlik.” S ezek az értékek mások számára láthatatlanok maradnak.
Játékra invitáljuk Önt, Kedves Olvasó! Az Újbudai Kirakós keretében szeretnénk, ha az itt élő emberek mutatnák be röviden a XI. kerület értékeit, az otthonuk környékén található érdekes, értékes vagy egyszerűen csak szép épületeket, utcarészleteket, köztéri alkotásokat, parkokat és tereket.
Nem kell megijedni, rövid, maximum 3-4000 karakteres dolgozatokat várunk az akh@ujbuda.hu e-mail címre – a beküldés folyamatos –, amelyek az ujbudaikirakos.blog.hu és a www.facebook.com/helytortenet11 oldalakon lesznek olvashatóak, ahol természetesen lehet kommentelni azokat, illetve a személyes emlékeinket is megoszthatjuk egymással. S mint a kirakós játékokban, az apró darabkák előbb-utóbb összeállnak egy képpé, amely jelen esetben Újbudáé, úgy ahogy mi látjuk, akik itt élünk, tanulunk, dolgozunk, gyerekeket nevelünk, kutyát sétáltatunk, vagy egyszerűen csak ücsörgünk egy padon a kedvenc parkunkban.
Szóval, kalandra fel! Mutassuk meg azokat az értékeinket is, amelyek megbújnak a mellékutcákban, vagy a kerület kevésbé frekventált részein találhatóak, hogy mások is tudomást szerezzenek róluk, s alkalomadtán arra járva rácsodálkozhassanak.

Etele Helytörténeti Gyűjtemény

Az Albertfalvi Szent Mihály-templomot Kismarty Lechner Jenő és ifj. Lechner Jenő tervei alapján építették. 1940 októberében Krisztus Király ünnepén megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel, és alig egy évre rá, 1941 október 5-én szentelte fel a felépült templomot Shvoy Lajos megyéspüspök. A templom építtetője Doroszlai Béla esperes atya volt.
 Az építkezés anyagi alapjait elsősorban a Mahunka Imre bútorgyáros végrendeletében e célra biztosított összeg jelentette. A templomtelket Kismarty Lechner Jenőné (született Unger Marianne) ajándékként adta az egyházközségnek. Az építkezés anyagi fedezetéhez hozzájárultak a községen (önkormányzat) kívül az Albertfalván működő üzemek és társaságok, és természetesen a község hívei is.
 A templom építésekor belső tere kb. ezer hívő befogadására volt alkalmas, 13 méter széles és 30 méter hosszú volt. A torony 35 méter magas, benne 3 harang hívja azóta is imára a híveket.
 A templom külsőleg csak keveset változott. Az ostrom alatti sérüléseket (24 belövés érte a templomot) a hívek saját erőből kijavították. A főhomlokzat golgotai jelenetének alakjai 1952-ben készültek el Búza Barna szobrászművész alkotásaként. A templom 1967-ben kívülről világos sárga színt kapott, amit 1991-ben az eredeti színre festettek át.
 A felszenteléskor a főoltárt csak két táblakép díszítette. A ma látható konstrukció a háttérben lévő angyalokkal és a Búza Barna szobrász által készített Szent Mihály szoborral 1951 búcsújára készült el.
 A szentély oldalán látható, az Oltáriszentséget magasztaló üvegfestmény 1946-ban Kontuly Béláné Fuchs Hajnalka tervei alapján Palka József aranykoszorús üvegfestő remek kivitelezésében készült. Felső részén emléket állít az 1938-as, budapesti Eucharisztikus Kongresszusnak, az alsó részen két bibliai jelenet látható: az utolsó vacsora és az „emmauszi” jelenet.
 1969-ben a liturgikus reform miatt a főoltárt lebontották, és ma már csak, mint szentségi főoltár funkcionál. Ugyancsak ekkor bontották le a szószéket is. Megépült a kör alakú, kelyhet szimbolizáló szembe oltár.
 A bal oldali mellékoltár a Mária-oltár. Az oltár háttere fából készült, közepén az angyalokkal díszített köríves tabernákulummal. Az oltár alapja piszkei vörös márványból készült. A Mária-oltár fölött található kép történelmi nevezetességű. Ez a kép 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszusnak a Hősök terén tartott ünnepi szentmiséjén a főoltárt díszítette. A kép a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja karjában a kis Jézussal. Mindkét személy feje körül ezüst glória látható. A Szűzanya fején a Magyar Szent Korona, kezében jogar. A kis Jézus tartja az országalmát. A két arckép festett, a többi részlet textilanyag. A kép 2,3 méter magas, Ungváry Sándor műtermében készült.
 Szemben a Mária-oltárral áll a Jézus Szíve-oltár. Az oltár piszkei vörös márványból készült. Az oltárt Ohmann Béla 1948-ban készült „Jézus Szíve” szobra díszíti, mert a korábbi szobor az ostrom alatt a belövések miatt megsemmisült.
 A templom eredeti ablakai színes üvegfestmények. Ungváry Sándor tervei alapján Johann Hugó és Palka József üvegfestők műhelyeiben készültek. Az ablakok 80 centiméter szélesek és 260 centiméter magasak. A Jézus Szíve-oltár feletti egy bibliai jelenetet ábrázol „Levétel a keresztről”, a továbbiak pedig a nyolc boldogságot jelenítik meg. A templom homlokzati oldalán két kerek ablak látható. A kórusfeljárat felőli Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét ábrázolja. A másik oldalon Szent József tanítja az ács (asztalos) mesterségre a kis Jézust.
 A keresztút stációi Füredi Richárd műhelyéből kerültek ki, és 1947 tavaszára készültek el. Falapra rögzített, gipszből készült színezett domborművek. Ezeket rögzítették be az előre kivájt famélyedésekbe, és igazították hozzá a vakolatot. Ma ízléses világítás díszíti.
 A keresztelő kápolna a templom közepén található, szemben az oldalbejárattal. A keresztkút Bischoff Béla szobrászművész alkotása. A színes díszítést 1963-ban készítette el Barth Ferenc (a később szemidegsorvadás miatt világtalanná vált) egyházművész. A kápolnában jobbra és balra gyönyörű üvegfestmények láthatók, melyek a keresztelés liturgiáját jelenítik meg. Kiemelkedő, hogy bár készítésükkor a latin volt a liturgia nyelve, a feliratok a liturgiát követve magyarul olvashatóak.
 Ormai Gusztáv plébános irányításával a hívek adakozásából kiépített orgonát 1958 búcsúján szentelte fel Shvoy Lajos megyéspüspök. További építése 1974-ben folytatódott, és 1985-ben fejeződött be.
 A missziós keresztet, ami a Mária-oltár mellett látható, Kismarty Lechner Jenő tervei alapján Kinál Sándor helyi asztalosmester készítette. Említésre méltó még Bicskei Karle Szent József és a jásdi Sugár Gyula karácsonyi jászolba helyezhető kis Jézuska szobra.
 Az utóbbi időben Gável Henrik plébános vezetésével megvalósult a padfűtés, a szentély nagy ablaka hőszigetelést kapott, megújult a templomtorony, korszerűsödött a világítás, modernizálódott a belső hangosítás, valamint a templomkertben megkezdődött a közösségi ház építése is.

Illavszky István

Fotó: Szondy Dávid

Albertfalván, ha elhagyjuk a Fehérvári út nyüzsgő forgalmát, s átkelünk a Fegyvernek utcai hatalmas panelházakon a Duna felé, az Építész és a Vegyész utca között hirtelen megáll az idő, s egy mesefaluba érkezünk.
A többségében földszintes, kisebb hányadban egyemeletes sorházakból álló OTI telepet – az 1920-as évek végén – az Országos Társadalombiztosító Intézet építtette, Novák Ede és Baráth Béla tervei alapján.
A városrész az épületek egyformasága ellenére, a zsebkendőnyi előkerteknek és az emberléptékű térelrendezésnek köszönhetően különös bájjal bír, s azonnal rabul ejti az idelátogatót. Itt még ismerik egymást a szomszédok, s az úttesten tollaslabdáznak és bicikliznek a gyerekek.
Itt található Újbuda legszebb közösségi háza, az Albertfalvi Közösségi Ház kétszintes épülete, amely a visszaemlékezések szerint a háború előtt a Szociáldemokrata Párt háza volt és az emeleti részén könyvtár is működött. A később hozzáépített traktusban – ez már 1950. január 1-jével, Albertfalva önállóságának megszüntetése és a XI. kerülethez való csatolása után történt – színháztermet alakítottak ki. Itt működött a Magyar Kommunista Párt, majd az Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete, illetve a Vöröskereszt egyik albertfalvi csoportja is. Az idősebbek sok kulturális műsorra emlékeznek ebből az időből.
A rendszerváltozás után az épületet a XI. kerületi Önkormányzat üzemeltette, s mintegy civil szervezetek házaként működött.
1999-ben a kerületi közművelődési intézményrendszer átszervezésekor a Fehérvári úton megszűnt a VSZM Közösségi Ház, s a Gyékényes utcai épület 2000. január 1-jei hatállyal – Albertfalvi Közösségi Ház néven – a városrész közművelődési intézménye lett.
Igazi közösségi házként működik: rengeteg tanfolyam és alkotó csoport található itt, a kisgyerekektől kezdve az idősekig mindenki találhat kedvére való programot. A szervezők egyre inkább törekednek arra, hogy a ház ne csak a helyi közösségeknek adjon otthont, hanem Albertfalva egészének szellemi és közösségi központja legyen.
2016-ban az Etele Helytörténeti Gyűjtemény is itt talált otthonra.
Az utóbbi esztendőkben a közösségi ház nem csak szellemiségében, hanem külsőleg és belsőleg is megváltozott. A felújított belső terek, ablakok és spaletták, a különleges hangulatú elő- és hátsókert, a csobogó és napóra, az épület stílusához illeszkedő antik bútorok és festmények mellett a ház munkatársai bensőséges hangulatú programokkal – komolyzenei koncertek, előadóestek, kiállítások, helytörténeti beszélgetések, közös versolvasás, ételkóstolással egybekötött gasztroklub, közösségépítő pályázatok, egzotikus kultúrákat bemutató rendezvények szervezésével várják a régi és új látogatókat.

Szentimrei Zsolt

Az ország egyik leggazdagabb arborétuma öleli körbe a Szent István Egyetem Természettudományi Karának épületegyüttesét, amely a Gellért-hegy déli lábánál terül el, a Villányi út – Szüret utca – Somlói út között. Területét a Ménesi út két, korban és jellegben elváló részre osztja: az Alsó és a Felső Kertre.
A vidéket valaha szőlőskertek borították, amelyeket a filoxéravész pusztított ki a XIX. század végén. 1876-ban költözött ide a dr. Entz Ferenc által alapított Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet. Az első oktatási épület – többszöri bővítés után – ma is megtalálható a Felső Kertben. Az arborétum telepítését 1893-94 telén kezdték meg. Tervezője és első vezetője a német származású kertész-dendrológus, Räde Károly volt.
Napjainkban a mintegy 7,5 hektáron fekvő terület növényanyaga csaknem 2000 fás szárú dísznövény fajt és fajtát, több száz hagymás virágot és csaknem 250-féle egyéb évelő dísznövényt foglal magában.
A Budai Arborétum kiemelkedő értéke, hogy eredeti épségében 1893-tól máig megmaradt, sőt 1970-ben területe is bővült, 1975-ben pedig természetvédelmi területté nyilvánították.
Az arborétum legnagyobb szintkülönbsége mintegy 80 m. Legfelül a Felső Kert tetején meredeken lejt, a Ménesi út előtt kissé lankásabb. A Ménesi út alatt az Alsó Kert először még egyenletesen, de már kisebb szögben ismét lejt, míg legalul a Villányi út előtti rész már közel sík terület.
Az arborétum elsődleges feladata, hogy bemutatókertként szolgáljon a hallgatók számára. Másik feladata a honosítás, így a hazánkba bekerülő fás szárú dísznövények, többek között ebben az arborétumban kerülnek kipróbálásra. S természetesen feladata még a hazai dendrológiai szelekciós munka bemutatása a nagyközönség számára.
A különleges növényanyag létfeltételeit a sajátos mezoklíma biztosítja. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, a Budai Arborétum az ország talán legmelegebb területe. Télen-nyáron fűti és óvja a nagyváros kőrengetege, s akármilyen furcsa, de a város fölé boruló szennyezett „légkupola”.
A növényanyag összetételét két fő tényező formálta: a kert rendeltetése és az egyedülálló klíma. Megkülönböztetett figyelmet kaptak a hungarikumok. Ilyen például a hazai berkenyék gazdag választéka: a Bükk-hegységben őshonos kereklevelű berkenye, a vértesi berkenye, Dégen berkenyéje, a balatoni berkenye. Híresek még az ezüst hárs magyar nemesítésű fajtái is, vagy a világújdonság mecseki gömbkőris.
Igen gazdag a mediterrán gyűjtemény is: rendszeresen termést érlel a füge és az ázsiai datolyaszilva, évről évre gazdagon virágoznak a végzetfák, a gránátalmák, a jeneszter, a babérlevelű szuhar és a selyemakác, szépen fejlődnek a valódi ciprusok, a pálmaliliomok, károsodás nélkül áttelel az örökzöld benge és az örökzöld tölgy.
Az épületek árnyas-párás beszögelléseiben valódi szubtrópusi növények élnek, mint a kínai kenderpálma, a babérsom, a télálló fukszia vagy a délvidéki borostyánok tarkalevelű fajtái. Magyarországon csak itt hoz termést az imafüzérfa és a japánszentfa.
A Felső Kert szép és ritka idős fáiról nevezetes. Itt él az ország legöregebb perzsafája, libanoni tölgye, de látható itt keserű hikori és kínai páfrányfenyő is.

Szentimrei Zsolt

Az iskola épületéhez szükséges pénz nagyobbik részét a ciszterci rend adta. Ehhez járult hozzá az állam Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, egykori ciszterci diák közvetítésével. 1927-ben a miniszter indította el – az első kapavágással – az építkezést, amely a nehézségek ellenére két év alatt befejeződött. Így 1929 szeptemberében került sor a Wälder Gyula által tervezett iskolaépület átadási ünnepségére, amelyen Horthy Miklós kormányzó is megjelent. A gimnázium kiváló felszereltségének és nagyszerű tanári karának köszönhetően az ország egyik legjobb középiskolájává vált.
A II. világháborúban bombatalálat érte a gimnáziumot. A berendezés zöme elpusztult, de a háború után a szülők és a diákok összefogásával a legszükségesebb dolgokat helyreállították. Ugyanakkor sötét felhők gyülekeztek a virágzó ciszterci közösség feje fölé. Az 1945-ös földreform a ciszterci rendtől is elvette birtokait, majd 1948-ban az országgyűlés az összes egyházi iskolát államosította. Ekkor Mindszenty József esztergomi érsek utasítására – a hittanárok kivételével – az összes szerzetesnek el kellett hagynia az iskolákat. Az államosított iskola két évig még viselte a Szent Imre Gimnázium nevet, csak utána vett föl – állami utasításra – József Attila nevét.
A rendszerváltás után 1992 szeptemberétől indult újra a gimnáziumban az első egyházi beiskolázású ciszterci osztály. Közben évekig tartó tárgyalások kezdődtek a Zirci Apátság, a XI. kerületi Önkormányzat, valamint az állami hatóságok részvételével az iskolaátadás lehetséges módozatairól. Végül a József Attila Gimnázium fokozatos áttelepítése mellett 1997-ben indult újra a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium. 1998-ban nyert felvételt az első 8 évfolyamos osztály, és 2000-ben került teljes egészében a Ciszterci Rend birtokába az iskolaépület.

Szentimrei Zsolt

A Ciszterci rend 1912-ben kezdte meg munkáját a XI. kerületben – ebben az évben alapították meg a ciszterciek budai gimnáziumát is, amely ideiglenesen a Váli utcai elemi iskola III. emeletén kapott helyet. A zirci apát, Békefi Remig a Villányi út (akkoriban Szent Imre herceg útja) 3-7. szám alatti telken templomot, iskolát és rendházat tervezett felépíteni. 1923-ban jön létre Kelenföldi Nagyboldogasszony Plébánia, s 1924-re elkészül a plébániaház és az ideiglenes Nagyboldogasszony templom.
Wälder Gyula egyetemi tanárt bízzák meg a végleges templom tervének elkészítésével úgy, hogy a templom bal oldalán a gimnázium, jobb oldalán pedig a rendház is helyet kapjon. Az épületeket egy szobrokkal díszített kolonnád kötötte volna össze a tervek szerint.
A gimnázium 1929-ben készül el. 1930-ban, a Szent Imre jubileumi év alkalmával a kerületet Szentimrevárosnak nevezik el, ami a plébánia nevébe is belekerül. Serédi Jusztinián hercegprímás 1938-ban Szent Imre tiszteletére szenteli fel a 921 m² alapterületű barokk stílusú templomot. A régi, kis templomot lebontják. A rendház megépítésére a háború, majd az államosítás miatt nem került sor. A rendek feloszlatása után 1951-ben a plébániát az egyházmegye kezelésébe adták át, majd a rendszerváltáskor, 1989-ben visszakapta a Ciszterci Rend.
A neobarokk templom szabadon állóan, vasbeton szerkezettel készült, háromhajós, a bazilikák szokásos elrendezését követő kialakítással, az oldalhajók előtt álló két homlokzati toronnyal. A háromhajós épület ugyan történelmi formákat mutat, ám egyszerű kompozícióját, szerkezetét tekintve a korszak modern templomaihoz hasonlítható.
A templom homlokzatán a Szűzanya látható a kis Jézussal, hódoló magyar szentek körében. A szobrokat Dankó József készítette. A főoltárkép Szent Imrét ábrázolja, amint életét felajánlja a Boldogságos Szűznek. Fölötte a Szent Korona látható (Takács István művei). Az oltárt magyar szentek neobarokk szobrai veszik körül (alkotójuk Markup Béla). A templom kazettás mennyezete magyar népművészeti munka.
2001-ben a templom és a gimnázium közötti téren állították fel Klebelsberg Kuno emlékművét, mert az egykori vallás- és közoktatásügyi miniszter nagymértékben hozzájárult a ciszterciek iskolájának létrehozásához, valamint a rend működéséhez is. Az eredetileg a IV. kerületben 1939-ben felavatott szoborcsoport Grantner Jenő alkotása. A II. világháború alatt a szoborkompozíció megsérült, ezért elbontották, és csak 2000-ben került helyreállításra ezen a helyen. A főalak középen Klebelsberg Kuno, mellette a férfi mellékalak a tudományt, a női mellékalak pedig a művészetet szimbolizálja.
2016-ban a főbejárattól nézve a templom bal oldalán Orbán Tibor építész tervei alapján egy kápolnát alakítottak ki, amely a szegények orvosáról, Batthyány-Strattmann Lászlóról kapta a nevét. A kápolna hagyományőrző jellege mellett a mai kor stílusát is magában hordozza.

Szentimrei Zsolt

A tó 1877-ben keletkezett, amikor az itt működő egykori téglagyár munkásai egy agyaggödör mélyítése során felszín alatti vízfolyásra bukkantak, amely feltöltötte a gödröt.
A legenda szerint a téglagyár a világ legnagyobbja volt, mely éjjel-nappal működött és sokat veszekedtek a munkásai. A Föld egy idő után megunta ezt és egy éjjel elnyelte őket, azóta kénytelenek a föld alatt dolgozni és soha nem jöhetnek föl. Egy másik legenda szerint a tízes években a Ciszterci Gimnázium építésekor a hegy lábánál kitermelt földet a tóba szórták, mely nem süllyedt el, hanem a felszínen lebegett. Innen ered a hiedelem, hogy a tónak nincsen feneke.
A tó természetesen nem feneketlen, átlagosan 4-5 méter mély, de egyes források szerint található benne egy kútszerű gödör, ahol 18 méter a mélysége.
A sokáig elhanyagolt terület parkosítására 1957-től kezdődően került sor, s mára már elmondható, hogy a Feneketlen tó és a körülötte elterülő park Újbuda egyik ékköve. Gyönyörű kilátás nyílik rá a Kosztolányi Dezső tér felől, valamint a Villányi úti Szent Imre-templomra és a mellette álló gimnáziumra. Nem véletlen, hogy a tóban tükröződő Szent Imre-templom ikertornyainak kontúrja Újbuda Önkormányzatának a logójában is megjelenik.

Szentimrei Zsolt

Az iskolát 1920-ban alapította Maurer Bonaventura anya, az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kongregációjának vezetője. A kezdetben a Váli utcai állami iskola egyik emeletén működő intézmény 1932-ban foglalhatta el a Fábián Gáspár által tervezett háromszintes neobarokk stílusú épületet, melyben azonnal meg is indult a bentlakásos leányképzés.
1948-ban az egyházi iskolákat államosították. A nővérek, habár már nem taníthattak, de az Állami Szent Margit Gimnázium épületében maradhattak, majd 1950-ben Mezőkövesdre telepítették ki őket. 1950-től Martos Flóra Gimnáziumként működött tovább az iskola, illetve az Agrártudományi Egyetem egy része is itt kapott helyet. (Véglegesen csak 1967-ben költözött ki az egyetem Gödöllőre.) Az 1954-es tanévtől a Kaffka Margit Gimnázium kapott termeket az épületben, amelyet 1967-ben vehetett teljesen birtokba.
A rendszerváltás után 1991-ben az Isteni Megváltó Leányai Szerzeteskongregáció kezdeményezte az iskola visszaadását. Végül 1996-ban kapta vissza a Kongregáció az épületet. Az állami Kaffka Margit Gimnázium jogutód nélkül megszűnt, s 2000-ben elballagott az utolsó nem egyházi osztály.
A Szent Margit Gimnázium nevet 1998-ban vette fel újra az intézmény.

Szentimrei Zsolt

A körtér, mint tömegközlekedési csomópont, a Moszkva (Széll Kálmán) tér mellett évtizedek óta a budaiak egyik legfontosabb találkozási pontja.
A területet a XX. század elején még csak a Fehérvári út és a Budai körút elágazásaként jelölték, egyetlen épülete a Fehérvári Fogadó volt. Kiépítése Lágymányos fejlődéséhez köthető. A teret 1929-től Horthy Miklós körtérnek nevezték, s 1930-ban állították fel a tér közepén Kisfaludi Strobl Zsigmond „Szent Imre herceg” című szoborcsoportját. 1945-től viseli a tér Móricz Zsigmond nevét.
A budapesti Móricz Zsigmond körtér az 1956-os forradalom idején a szovjet megszállás ellen harcoló civil felkelők egyik legfontosabb központja volt.
A téren 1898-ban közlekedett először villamos, ez a Kelenföldi pályaudvarral kötötte össze a körteret. Egy évvel később, 1899-ben megindult a HÉV-közlekedés a Szent Gellért tér és Budafok között. 1912-ben építettek hurokvágányt a mai Szent Imre szobor helyén akkoriban található kis park köré. A mai Villányi úton 1928-ban indult meg a közlekedés, a Karinthy Frigyes úton pedig 1937-ben.
A Móricz Zsigmond körtér ma is látható kialakítását 1942-ben végezték el, addig a Fehérvári út felől érkező HÉV vonatok a Szent Imre szobrot megkerülő vágányokon áthaladva a Szent Gellért téri hurokvágányon fordultak vissza. A körtér új centrumában Schall József tervei szerint épült meg a gyűrű alakú épület, a Gomba, amely a tér jellegét azóta is meghatározza. Az épület közepén felállított kút díszítései Szomor László munkáját dicsérik. Ezután már az épület köré vont hurokvágányrendszeren fordult a Budafok-Nagytétény és a Budafok-Budaörs-Törökbálint felé induló HÉV, illetve a forgalmi telepi villamos is. Az épületben váróhelyiséget, szolgálati tartózkodót, üzleteket és áramátalakítót alakítottak ki.
1963-ban alakították át villamos vonalakká a HÉV-vonalakat, és 1972-ig a helyükbe lépett 41-es és 43-as villamos is a Gomba körül fordult vissza. Ekkor a két járat végállomását áthelyezték, az épület kiszolgáló funkciója megváltozott: a várakozó megszűnt, az üzlethelyiségek és a BKV bérletpénztára mellett műszaki berendezések tárolására használták helységeit. 1993-tól 2002-ig újra az épület körül fordult vissza a 41-es villamos. Habár a 2000-es évek elején ipari műemlékké nyilvánították, műszaki állapota az évek során jelentősen leromlott. Az épület 2008 őszén került a Fővárosi Önkormányzattól a XI. kerületi Önkormányzat tulajdonába.
2009 májusában Újbuda Önkormányzata országos, nyilvános ötletpályázatot írt ki „A Móricz Zsigmond körtéri műemléki védettségű Gomba épületének építészeti és hasznosítási ötletpályázata” címmel.
A Móricz Zsigmond körteret a 4-es metró építésekor részben átalakították. A metróállomás befejező munkálataival párhuzamosan a Gomba rekonstrukciója is megkezdődött, s 2014-ben az új metróval együtt birtokukba vehették a budapestiek.
A Gombát Szabó Levente és Gyüre Zsolt tervei alapján újították fel. Az építészek alapelve a rekonstrukció során a körszimmetria tökéletes megvalósítása volt. Így az eredeti épületkontúrokon keret nélküli, alaprajzilag íves hőszigetelő üvegezés, íves finombeton panelek jelennek meg. Az épület földszintjén nem alakítottak ki hagyományos értelemben vett helyiségeket, így hagyva érvényesülni a jellegében transzparens kialakítást és a tökéletes körszimmetrikus szerkesztést. Ezért a kiszolgáló funkciókat egyrészt „ház a házban”-elv alapján nagyméretű funkcióbútorokként formálták meg, amelyek sehol sem érintkeznek a homlokzatokkal, másrészt ahol lehetőség volt rá (pl. meglévő pince) vagy a funkció nagyobb mennyiségű kiszolgáló helyet igényelt, ott a terepszint alatt rejtették el a helyiségeket.
A Gomba mellett a Fehérvári út irányába fordulva áll Móricz Zsigmond egész alakos szobra, amely a tiszacsécsei szobor másolata (Varga Imre alkotása).
A Fehérvári út és a Váli utca sarkán álló iskolaépületben található a József Attila Gimnázium és az Öveges József Gyakorló Középiskola és Szakiskola. Az 1912-ben eredetileg Községi Elemi és Polgári Leányiskolának helyt adó épületet Orbán Jenő és Sándy Gyula tervezte. Később a „jogutód” Váli utcai Általános Iskola mellett, 1970 és 2008 között a Kolos Richárd Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola működött.

Szentimrei Zsolt