Albertfalván, ha elhagyjuk a Fehérvári út nyüzsgő forgalmát, s átkelünk a Fegyvernek utcai hatalmas panelházakon a Duna felé, az Építész és a Vegyész utca között hirtelen megáll az idő, s egy mesefaluba érkezünk.
A többségében földszintes, kisebb hányadban egyemeletes sorházakból álló OTI telepet – az 1920-as évek végén – az Országos Társadalombiztosító Intézet építtette, Novák Ede és Baráth Béla tervei alapján.
A városrész az épületek egyformasága ellenére, a zsebkendőnyi előkerteknek és az emberléptékű térelrendezésnek köszönhetően különös bájjal bír, s azonnal rabul ejti az idelátogatót. Itt még ismerik egymást a szomszédok, s az úttesten tollaslabdáznak és bicikliznek a gyerekek.
Itt található Újbuda legszebb közösségi háza, az Albertfalvi Közösségi Ház kétszintes épülete, amely a visszaemlékezések szerint a háború előtt a Szociáldemokrata Párt háza volt és az emeleti részén könyvtár is működött. A később hozzáépített traktusban – ez már 1950. január 1-jével, Albertfalva önállóságának megszüntetése és a XI. kerülethez való csatolása után történt – színháztermet alakítottak ki. Itt működött a Magyar Kommunista Párt, majd az Magyar Szocialista Munkáspárt helyi szervezete, illetve a Vöröskereszt egyik albertfalvi csoportja is. Az idősebbek sok kulturális műsorra emlékeznek ebből az időből.
A rendszerváltozás után az épületet a XI. kerületi Önkormányzat üzemeltette, s mintegy civil szervezetek házaként működött.
1999-ben a kerületi közművelődési intézményrendszer átszervezésekor a Fehérvári úton megszűnt a VSZM Közösségi Ház, s a Gyékényes utcai épület 2000. január 1-jei hatállyal – Albertfalvi Közösségi Ház néven – a városrész közművelődési intézménye lett.
Igazi közösségi házként működik: rengeteg tanfolyam és alkotó csoport található itt, a kisgyerekektől kezdve az idősekig mindenki találhat kedvére való programot. A szervezők egyre inkább törekednek arra, hogy a ház ne csak a helyi közösségeknek adjon otthont, hanem Albertfalva egészének szellemi és közösségi központja legyen.
2016-ban az Etele Helytörténeti Gyűjtemény is itt talált otthonra.
Az utóbbi esztendőkben a közösségi ház nem csak szellemiségében, hanem külsőleg és belsőleg is megváltozott. A felújított belső terek, ablakok és spaletták, a különleges hangulatú elő- és hátsókert, a csobogó és napóra, az épület stílusához illeszkedő antik bútorok és festmények mellett a ház munkatársai bensőséges hangulatú programokkal – komolyzenei koncertek, előadóestek, kiállítások, helytörténeti beszélgetések, közös versolvasás, ételkóstolással egybekötött gasztroklub, közösségépítő pályázatok, egzotikus kultúrákat bemutató rendezvények szervezésével várják a régi és új látogatókat.

Szentimrei Zsolt