Az Árpád-korba visszanyúló magyar fürdőkultúra szimbólumának nevezhetjük legpatinásabb, szecessziós stílusú gyógyfürdőnket, a Gellért Fürdőt. Elsőként II. András királyunk használta fel a fürdő forrásvizét, aki ispotályt is épített a hegy tövében. Evlija Cselebi így emlékezik meg a fürdőről: „Kocsikon jönnek oda. A francia betegségre és más hétféle bajra hasznos. E fürdő használatának szabálya az, hogy mikor a test egészen vörös lesz benne, ki kell menni belőle s magát melegen kell tartania”.
Ebben az időben Sáros fürdő néven emlegették a fürdőt, mely név a medence alján lerakodó iszap rétegtől ered. A Budát elfoglaló törökök a fürdő épületét átépítették és használatba vették. Buda felszabadítása után Lipót király háziorvosának tulajdonába került, majd a XIX. század végéig többször cserélt tulajdonost. 1894-ben, mikor a Ferenc József híd megépítése mellett döntöttek, le kellett bontani. A Fővárosi Építési Tanács elsőrendű gyógyfürdő és szálloda komplexum megépítésére írt ki pályázatot, melyet Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor nyert, akik barokkos vonalvezetésű kupolával ellátott szecessziós épületegyüttest álmodtak meg, mely 1911-1918 között épült fel. A négyemeletes szálloda 176 szobával rendelkezett a megnyitáskor. A lakosztályokat vezetékes, termálvizet és szénsavas vizet is szolgáltató fürdőszobákkal szerelték fel.
1918. október 31-én kitört az őszirózsás forradalom, 1919 végéig a szállodát katonai célokra használták. Az ellenforradalom győzelmével (1919. november 16.) a szálló visszanyerte eredeti funkcióját, a társasági élet egyik központjának számított. A szálloda vendégül látott a kormányzó és a mindenkori magyar kormány tagjai mellett uralkodókat (Pachlavi iráni sah), főhercegeket és főhercegnőket, polgármestereket, maharadzsákat, költőket, művészeket és milliomosokat, színészeket (James Fonda) valamint Richard Nixon amerikai elnököt is.
1927-től Gundel Károly bérelte a szálloda éttermét, itt született három híres étele is: a fogas Rothermere, a bakonyi gomba és a pittsburgi borjúborda. A II. világháború során a dunai oldal teljesen, a hegyoldali rész részlegesen kiégett. Az újjáépítés 1946-ban kezdődött és egészen 1960-ig tartott, ami a belső terek egy részének átalakításával járt. A 70-es évekig a Gellért képviselte a magyar idegenforgalom élvonalát. Élen járt a szakemberek nevelésében, itt lehetett először valutával fizetni, reptéri transzfer kocsi, valamint mini bár állt a vendégek rendelkezésére. Két desszertkülönlegesség is növelte a szálloda hírnevét, a száraz gyümölcsöket tartalmazó Gellért puding, valamint a csokoládékrémmel töltött Gellért tekercs.
A szálló főbejáratát szegélyező íves kapu két oldalát Róna József gyógyulást jelképező szoborcsoportja díszíti. Az előcsarnok színes mozaikburkolatot kapott, a karzatos központi csarnokot üvegtető zárja, alatta tíz gyönyörűen megmunkált ablakot látunk, melyek Arany János „Buda halála” című művének egyes jeleneteit elevenítik meg. Utóbbiak Róth Miksa üvegfestőműhelyében készültek, Hende Vince festőművész kartonjai alapján. A csarnok végét Huszár Adolf Vénusz-szobra zárja. A női és férfi termál részleget is színes Zsolnay porcelán borítja.
A férfi termálfürdő bejáratának két oldalát Ligeti Miklós „Csókolózó gyermekek” című alkotása díszíti, szintén Ligeti műve a medence feletti, fehér majolikából készült egyméteres szobor, a „Kisfiú teknőccel”. A női termálfürdőt a II. világháború végén bombatalálat érte, melynek áldozatul estek a Zsolnay pirogránit burkolatú medencék és a fából készült öltözőtér. Az elkészült fürdő a főváros első, luxus kategóriájú létesítménye volt, Európa legkorszerűbb gyógyfürdőjének számított, melyhez harminc ágyas kórház is kapcsolódott.
A vízellátást a hegy belsejében létrehozott forrásfoglalások biztosítják. A korábbi park helyén 1926-27-ben hullám strandfürdőt alakítottak ki. Az 560 m² területű medence végében Gárdos Aladár „Triton és Nympha” szoborcsoportjával díszített kaszkád (lépcsős vízesés) szolgáltatta a termálvizet. Itt kaptak helyet Telcs Ede és Varga Oszkár figurális csoportjai, valamint Pásztor Árpád „Primavera” című szobra. 1934-ben pezsgőfürdővel szélesítették tovább a kínálatot.
Szentimrei Zsolt
