1849. október 4-én Komárom vára a császári-királyi hadsereg kezére került, ezzel lezárult az 1848-49-es forradalom és szabadságharc. A bécsi haditanács úgy döntött, erődrendszert hoz létre, mely segítséget jelenthet egy újabb forradalom leverésében, valamint bármilyen külső támadás visszaverésében. Julius Jacob von Haynau, Magyarország teljhatalmú parancsnoka Emmanuel Zitta osztrák hadmérnököt bízta meg az erődláncolat megtervezésével. Utóbbi a Budai Vár helyrehozása mellett javasolta, hogy a Gellért-hegyre, a Kis-Sváb-hegyre, a Margit szigetre, Csepelre és további hat pesti helyszínre építsenek kisebb erődöket.
Tervéből csak a Gellért-hegyi erőd vált valóra, melyet 1850-ben kezdtek építeni. A belháborúban elpusztult Csillagda romjainak eltakarítása után, a kelta település romjait is felhasználva kezdték meg a Citadella (olasz szó, jelentése: kis város, mely erődszerűen emelkedik a város fölé) építését. Ferenc József kétszázezer forintot különített el az erődre, mely 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal épült meg, lőrései 60 ágyút tudtak befogadni. 1854-ben a császári-királyi katonaság bevonulhatott kazamatáiba. Az erődrendszer többi része végül nem készült el.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel megszűnt az erőd elsődleges funkciója, a katonaság azonban még a század végéig állomásozott falai között.
1894-ben a 25 éves főváros birtokába került a Citadella. Ekkor – miután a teljes erőd lebontása óriási költséggel járt volna – a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik.
Háborúban egyetlen egyszer használták a komplexumot, Budapest 1944-45-ös ostroma során. Az épület légvédelmi bázisként funkcionált, kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet alakítottak ki. A mai napig lehet látni az épület ostrom során szerzett sérüléseit.
Az 1960-as években szállót és vendéglőt nyitottak a Citadellában, melynek fő vonzerejét a falakról nyíló elsőrangú kilátás jelentette. A rendszerváltás után több vendéglátó ipari egység, rádióadó és egy második világháborús panoptikum rendezkedett be az egykori erődben. 2014 májusában a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., mint az ingatlan tulajdonosa – hivatkozva arra, hogy az épület hasznosítása nem felel meg a világörökségi törvényben foglaltaknak – távozásra szólította fel a bérlőket.
Az erőd keleti, a városra néző fala tövében áll a Szabadság-szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben felállított alkotása, amely Budapest egyik legismertebb jelképe világszerte. Maga a szobor 14 méteres, talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik, jobb oldalán egy fáklyás-, baloldalán pedig egy sárkányölő mellékalak helyezkedik el.
A felemelt kezében pálmafaágat tartó nőalak eredetileg a Felszabadulási emlékmű része volt, amelyet a II. világháborúban a német katonákat Budapestről kiverő szovjet hadsereg tiszteletére állítottak. A rendszerváltást követően, a szovjet felszabadítás átértékelése után az emlékműt átalakították, a cirill betűs feliratokat eltávolították, a szobor előtt álló szovjet katona szobrát pedig a Memento Parkba szállították.

Szentimrei Zsolt